2010-06-12 23:54:06 Lakat T. Károly

No, azért itt már valami megpendült.
A pályán is, a lelkekben is.
Az argentinok úgy kezdtek, hogy az ember azt gondolta, ezek most már le sem jönnek a pályáról egészen addig, amíg a döntőt le nem fújják, ők meg át nem vették a kupát.
Tíz perc alatt többet mutattak abból, amit igazi futballnak hívnak, mint a vb-n előttük fellépők együtt és összesen.
Éltek a pályán, élvezték a játékot, ám annyiban feltétlenül tipikusan argentinok voltak (mi mások is lehetnének?...), hogy az embernek a kezdeti gála közepette is volt egy érzése, valami olyasmi, mint amikor augusztus 20.-án állsz a Dunánál a rakparton, nézed a tűzijátékot, de úgy a 28. perc táján már minden egyes rakétáról és eget beborító tűzcsóva csodáról azt hiszed: na, ezt volt az utolsó, aztán lehet haza menni.
Messiék is leginkább Heinze gyönyörű csukafejes góljáig parádéztak igazán, addig megmutatták a mezőnynek és a világnak, hogy milyen az, amikor a legjobb arcukat mutatják, aztán visszavettek, bár ebben mindig benne van az is, hogy az eszméletre térő nigériaiak vetettek vissza velük pontosan annyit, amennyi egy kiegyensúlyozottnak mondható meccshez elengedhetetlenül szükséges.
Maradona ismét hozta önmagát, pontosan úgy viselkedett, ahogyan az ő korában egy vérbeli trénernek viselkednie kell, ha a csapata éppen bemutatkozik egy világbajnokságon. Nem kuksolt a padon, mint egy megrágott és kiköpött tonhal, a szó szoros értelmében együtt élt a játékkal, néha már arra számítottam, hogy öltönyben, nyakkendőben egyszer csak befut a pályára, elkéri a labdát és elindul vele a nigériai kapu felé. Valahogy úgy, mint amikor az 1986-os vb-n a belgák ellen a félpályáról indulva nekivágott a futball történelem talán legszebb szlalomjának… Igaz, most egy olyan ihletetten védő kapus hálójába kellett volna betalálnia, mint a nigériai Enyeama, akinek egészen egyedülálló produkciójáról (ha nem véd úgy, ahogy, 5-6 gólos is lehetett volna az argentinok győzelme…) megint csak a régi idők focija jutott eszembe.
Pontosabban egy emlék az ötvenes évek végéről, a hatvanasok elejéről.
Akkoriban még létezett egy Hétfői Hírek nevű újság, amely a nevének durván ellentmondva már vasárnap este utcára került, benne a délután lejátszott NB I-es mérkőzések tudósításaival. Így esett, hogy amikor egyszer Tatabányáról hazatérve Kelenföldön leszállt a Bányász fővárosban lakó kollektívája, a pályaudvar előtt a rikkancs ezzel fogadta őket: „HÉTFŐI HÍREK, ITT A HÉTFŐI HÍREK! GROSICS-VASAS 2:0!!! ITT A HÍREK, A HÉTFŐI HÍREK!!!”.
Akkor még voltak olyan hatalmas klasszisok, akikről ilyen címet lehetett adni, akkor még voltak olyan tudású szerkesztők, akik egy ilyen címet kitaláltak és ki is merték nyomtatni.
Fogalmam sincs, hogy Nigériában megjelenik-e a Vasárnapi Hírek, de ha igen, s netán ott valaki azt a címet adja az Argentína-Nigéria mérkőzésnek, hogy Argentína – Enyeama 1-0, akkor nem sokat téved, sőt.
Messi is, Higuain is fejenként hármat rúghatott volna (ha berúgják, ma Argentína máris világbajnok csapatáról zengene ódákat a világsajtó…) Veron bölcs osztályfőnök módjára fogta össze a gauchokat, Tevez is fog ennél még sokkal jobban is játszani, egy szó, mint száz: sima volt ez az 1-0, mint a merített papír.
Mégis: ha Argentína „csak” ennyit tud, akkor nem lesz világbajnok.
Ha Nigéria csak ennyit tud, akkor nem jut tovább a csoportjából.
Azt azért elolvasnám, hogy mit ír majd erről a lagosi „Hétfői Hírek”…
A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 5
A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Enyeama
SZEMÉLYES KEDVENCEM: Maradona nyakkendője

2010-06-18 06:23:25 Lakat T. Károly

Hőzöngő, nagyhangú, mindig, mindenkit csípőből lefikázó, fiatalabb korosztályhoz tartozó futball „mindentudók” körében talán a legnagyobb divat a Real Madrid argentin származású csatárának, Higuain-nak a szüntelen gúnyolása. A falábútól a futball-analfabétáig elmondják mindennek, egymást hergelve heccelődnek rajta, néha a becsületsértés szintjéig elmenve alázzák – minden ok nélkül.
Csak úgy, névtelenül, mai szóhasználattal élve: nikk-nevek mögé bújva.
Egyszer komolyan érdekelne, hogy mi a baj Higuain-nal, aki a legutóbbi bajnokság bizonyos szakaszaiban szinte egyedül vitte a hátán a komplett Real Madridot, sorozatban lőtte a sorsdöntő gólokat, s amikor a királyi-fehérek euró milliókért vásárolt sztárjai átestek a labdán, ő érkezett, lőtt, fejelt és megnyerte a meccset…
És (nagydolog ez a Realnál…), mindig hajlandó volt küzdeni, futni, harcolni.
Az első világbajnoki mérkőzése most nem igazán sikerült (mint ahogy Messinek sem…) kapott is a névtelenektől akkorákat, hogy attól más Buenos Airesig futott volna kínjában, Higuain azonban valahogy „túltette magát” azon a vitathatatlanul sokkoló tényen, hogy néhány száz magyar futball kommentezőnek bizony nem tetszik sem a játéka, sem a személye és – maradt.
Maradt, Argentína legnagyobb örömére, hiszen a második meccs már szinte róla szólt, a Dél-Korea elleni meccs négy góljából hármat vállalt.
Jó, a háromból kettőt a keresztanyám is a hálóba küld, pedig szegény néha csak járókerettel tud lemenni tejfölért a csarnokba, de a harmadik már „reálos” gólt volt, no meg az előző kettőnél sem a kereszt mami, hanem a derék Gonzalo járt éppen arra, s volt éppen jó helyen.
Lehet (ne) tehát nagy bocsánatokat kérni Higuaintól, ha olyan világot élnénk, amelyben bocsánatot kérnek adott esetben azok, aki teljesen oktalanul bántanak és gyaláznak másokat, ám ebben az esetben szerintem az argentinok csatára valahogy csak el lesz, bocsánatkérés nélkül is.
No meg aztán lassan Maradonát is kéretik a komoly szövetségi kapitányok közé sorolni, hiszen azt látni kell, hogy miközben a zseniális dundi egyszemélyes showjával szórakoztatja Dél-Afrikát, csapata rendre nyer, kifejezetten jól játszik, s ezt nemcsak ösztönből teszi.
Nagyon is megszervezett, kigondolt a gouchók futballja, kitűnő az arány a védekezés, a gyorsan átjátszandó középpálya és a Tevez-Messi-Higuain ítélet-végrehajtó brigád között, s ne felejtsük el: az argentinok úgy nyertek két meccsből kettőt, hogy legjobbjuk Lionel Messi még nem rúgott gólt… Sőt, inkább ő szolgálta ki a társait, mint azok őt!
Lehet, hogy a szerepcsere lesz Argentína nagy fegyvere a folytatásban?
És akkor majd nem Higuain hanem Messi lövi a hármakat?
Kellemes gondjai vannak Maradonának.
Jut eszembe… Dél-Korea!
No, éppen ez az.
Hogy nem jut eszembe róluk semmi…

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 7

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Higuain

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Madonna, mint Eva Perón

2010-06-23 06:07:12 Lakat T. Károly

75 percig minden jel arra mutatott: hamarabb írtuk le ez a görög válogatottat, mint szabad lett volna!
Gyorsan mondom: én is, hiszen az első kör legrosszabb játékát mutató válogatottjának mondtam a helléneket, akik aztán a második meccsen Nigéria ellen már kifejezetten jól játszottak (egy félidőn át mindenképpen), a világbajnoki címre is bejelentkező argentinoknak pedig sokáig egyenlő ellenfelei voltak.
Jó, megengedem a két csapat közel sem egyforma élet-és játékhelyzetből játszott úgy, ahogy játszott.
Az argentinok a már biztos továbbjutó számára mindig oly felesleges harmadik csoport mérkőzés minden terhét és nyűgét cipelve, a görögök a továbbjutás reális esélyétől is motiválva morzsolták a 90 percet, s lehet, hogy figyelmetlen voltam, de először a 60. perc táján vettem észre, hogy a világ legjobbjának tartott Messi is a pályán van… (Pedig nagyon is ott van ő, csak nem „úgy”…).
Otto Rehhagel csapatának azonban ezúttal közel sem volt elég az, ami más esetekben akár dicsérendő, mi több bravúros teljesítmény is lehet, jelesül, hogy abszolút partiban játszanak az argentinokkal, hiszen nekik nem is egy góllal kellett volna legyőzniük Maradona csapatát.
Ehhez képest egy-egy tejbegríz erősségű támadásocskától eltekintve végig bekkelték a meccset, holott az argentin rohamok sem voltak viharosnak mondhatók.
A görög sorsát alapvetően határozta meg egy másik mérkőzés (Nigéria – Dél-Korea) eredménye, s bár a két találkozót azonos időben, s egymástól jelentős távolságban rendezték a mai kor technikai vívmányainak ismeretében senkinek ne legyenek kételyei abban a kérdésben, hogy mindenki minden percben pontosan tudta, hogy mi történik egy másik stadion másik mérkőzésén.
A forró drót egészen addig továbbított fontos információkat, míg a 76. perben az argentin Demichelis ki nem rojtozta a görögök hálóját.
Abban a pillanatban, ahogy a labda hálót ért minden továbbitól teljesen függetlenül Görögország elbúcsúzott a világbajnokságtól.
Hagyott maga után egy jó félidőt, s egy kérdést: tényleg ez a válogatott nyert 2004-ben Európa bajnokságot?
Argentína?
Három meccs – három győzelem.
Lehet elkezdeni bocsánatot kérni Diego Maradonától?

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 5

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Demichelis

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Melina Mercouri, a Phaedra című filmben, 1962-ben

2010-06-28 06:15:59 Lakat T. Károly

Tevez, Messi, Higuain.
Miről beszélünk?
Ha úgy adódik, hárman elintézik, sőt talán még Messi sem kell hozzá.
Mit tud ezzel szembe felvonultatni Mexikó?
Egy kölyökképű Dos Santost (kísértetiesen hasonlít Koletár Kálmánra, aki az Én és a nagyapám című filmben, mint Tóth Berci lőtte a VII.-esek góljait, miután „tettestársával” bizonyos Daru Katival még a vas- és fémgyűjtési versenyben is győzelemre vitték az osztályt… ), egy szervezett védekezést, egy játékügyes középpályás sort, egy tökéletesen veszélytelen támadójátékot és a világ szimpátiáját.
Milyen reményeik lehetnek mindezzel együtt az amúgy is kirobbanó formába lévő argentinokkal szemben?
Annyi, amennyit láttunk.
Semmilyen.
Tény: a gauchok első gólja egyértelmű leshelyzetből esett.
Tény: ez jelentős befolyással lehetett a mexikóiakra, de ahogy az angolok nem Lampard nem gólnak nézett lövése miatt estek ki, úgy Mexikó búcsújának oka sem az volt, hogy Tevez két lépéssel közelebb állt a kapuhoz, mint szabad lett volna.
Nem, a mexikóiak azért kaptak ki, mert Argentína laposra verte őket; mert a futball minden elemében jobb voltak náluk; mert sokkal inkább ott a helye a világ legjobb nyolc csapata között, mint Aguire kapitány legénységének.
Gondolom, azért ez is számít valamit, de ha nem, akkor elnézést kérek minden Mexikó-pártitól, miközben jómagam sem vagyok Mexikó ellenes, sőt.
Amúgy, a futball amennyire igazságtalan tud lenni néha, legalább annyiszor igazságot is szolgáltat.
Tevezt ugye most kárhoztatja és bírálja a világ, mert fejelt egy nyilvánvaló lesgólt.
Pontosabban a bírót meg a partjelzőt szidják igazán, de ahogy anno Henry is vitte a játékvezetői hiba minden hordalékát, úgy Tevez sem mentesül ez alól.
De mit tett még ez a derék Tevez fiú?
Gondolta: „ha azt hiszitek, hogy én csak ilyen „csalós” gólokat tudok szerezni, akkor figyeljetek csak egy kicsit…”.
És a második félidőben belőtte a világbajnokság eddigi legnagyobb gólját, vagy 25 méterről olyan erejű bombát zúdított a mexikói kapu bal felső sarkába, mintha a NASA-tól kért volna kölcsön némi rakétaindító töltetet a lövéséhez.
„Ha kéritek, tudok ilyet is…” – mondhatta volna a gólja után, de még erre sem volt szüksége.
A játék képe önmagáért beszélt.
Mexikó mindenesetre szebben, tartalmasabban búcsúzott ettől a vb-től, mint Anglia.
Igaz, abból a szempontból szerencséjük volt, hogy bizonyos Lionel Messi mintha még mindig nem érkezett volna ki erre a világbajnokságra…

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Tevez

SZEMÉLYES KEDVENCEM: A sziklaugrók Acapulcóban

2010-07-04 22:12:32 Lakat T. Károly

Ki meri-e valaki jelenteni azt, hogy a németek jobban tudnak futballozni, mint az argentinok?

Ki meri-e valaki jelenteni azt, hogy Németország válogatottjában egytől egyig jobb játékosok vannak, mint Argentína nemzeti tizenegyében?

Ki meri-e valaki jelenteni azt, hogy a Klose, Müller, Podolski hármas jobb, mint a Higuain, Messi, Tevez trió?

Erős a gyanúm: mindhárom kérdésre nem a válasz. No, de ha nem, akkor ugyan hogyan történhet meg, hogy Németország porcukorrá veri Argentínát;  hogy nem létezik a futball máig ismert elemei közül olyan, amelyben ne bizonyulna több nagyságrenddel jobbnak nála; hogy 90 percen át németek tartanak foci-sulit argentinoknak;  hogy a meccs Schweinsteigerről szól és nem Messiről;  hogy minél jobban múlik az idő, minél inkább elmélyed az ember a két csapat játékában, annál inkább a németeket látja argentinoknak, az argentinokat meg…semmilyennek.

Ez a meccs úgy indult, hogy a precíz, pedáns, könyökvédős, megbízható, a feladatát mindig maradéktalanul elvégző, példás családi életet élő matematika-fizika szakos tanár küzdött a közönség kegyeiért (s egyben ugye a továbbjutást jelentő győzelemért) a lezser, hanyag, bohém, megbízhatatlan, a munkáját néha professzori szinten művelő, néha egyáltalán el sem végző, kikapós, csélcsap környezetismeret-politechnika-testnevelés szakos kollégájával.

És már a 3. percben kiderült, hogy a matematika-fizika szakos, ha futballról van szó könnyedebb, lazább, játékosabb és látványosabb tud lenni, mint az eleve eme sajátosságairól elhíresült kollégája…

Három perc alatt persze nehéz, mondhatni lehetetlen jobbnak lenni bárkinél, de ez a német csapat most még ezt is produkálni tudta.

Nem csak gyors gólt szereztek, de teljesen világossá, egyértelművé tették azt is, hogy ezen a meccsen Argentínának nincs (nem lesz…) semmi esélye.

Ez így volt akkor is, amikor a mérkőzés bizonyos időszakában szinte csak Messiéké volt a labda, ám miután minden argentínre mintha három német jutott volna, a legnagyobb, már-már nyomasztó fölényük sem ígért semmi jót rajongóiknak.

Nem volt ennek a meccsnek egyetlen olyan másodperce sem, amikor Argentínának akár csak egy hosszabbítást jelentő ikszre esélye lett volt.

Volt ezzel szemben jó néhány olyan, amikor Kloséék tipikus grundfoci elemeket felvonultatva hozták néha már megalázó helyzetbe ellenfelüket, rúgtak három olyan gól, amilyet Kövérek- Soványak buli meccseken szoktak.

Ez a 4-0 azt hiszem érzelmi korszakváltást is jelentett a két nemzet válogatottjának megítélésében.

Amióta futball a futball az argentinokat nem szokták tisztelni, csak a játékukat szeretni.

A németeket mindig mindenki a végtelenségig tisztelte, a futballjukat viszont nem volt miért szeretni.  

A Dél-Afrikában járt argentin válogatott sem tiszteletre, sem szeretetre nem kínált alkalmat a világnak.

A Dél-Afrikában maradt németeket ezzel szemben már nemcsak tisztelni kell, hanem szeretni is lehet.

És szerintem ez utóbbi fontosabb a németeknek mindennél!

A siker kulcsát amúgy én Joachim Löw-ben látom.

No, nem mintha ő lőné a gólokat Thomas Müller, Klose és Podolski helyett, még egyszer sem szerelt Lahm mezébe bújva, s egyetlen nyomorult gólpasszra sem volt képes, mint „Schweinsteiger”.

Ezt a válogatottat viszont olyan érzékkel rakta össze, mint a legnagyobbak.

Khedirát, Özilt, Thomas Müllert, Friedrichet megismertetni a világgal (s velük nem csúfosan leégni, hanem a négyig, s még ki tudja meddig menetelni…) önmagában véve nagyobb bravúr, mint Messiékkel döntőt játszani!

Ennek a csapatnak kitalálni egy olyan játékot, amelyben egyformán van jelen az erő, a dinamika, a határozottság, a szervezettség, az egység a könnyedséggel, a játékossággal, az improvizálni tudással, azt méltán lehet mestermunkának mondani.

Egy gigantikus kérdőjel azért marad a végére…

Mi van akkor, ha a 3. percben az argentinok fejelnek egy gólt?

A futballban még az is benne van, hogy akkor Messiék nyernek 4-0-ra.

Ebben az írásban pedig csak a neveket kellene felcserélni…

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 8

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Klose

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Az az ismeretlen személy, akinek van bátorsága ezekben a napokban Ballackot dicsérni…

2010-07-06 06:06:47 tx66

Nem is tudjatok ,milyen jo is a Pesti kave..Igen ! Kavet csak a Kave-hazban! Mondtak ezt a regiek.. Hm..Micsoda elokeszuletek,regi aparol-fiura, mestertol-tanitvanyara szallo nemesen kivitelezett mozdulat-sorok.. Bizony, az vagy ahogy kavezol.. A forro feketet horpintok,kevergetok-kavargatok, ovatosan kortyolgatok,egyenes derekkal izlelgetok.. Vagy,eppen a vegsokig kivaro aromat kiszimatolo tipus, Vagy ,eppen a nikotint coffeinnel elvezok. Ezek vagyunk, es mind \\\\\\\"csak\\\\\\\" kavezunk..Hm..Te ,hova is tartozol?! En elarulom szaglaszom,keverek es horpintek! Hu ,azt hiszem most kiadtam magam..